HAT 18-01 0551

HATÁRTALANUL 2019   

A Szepesség páratlan természeti kincsei, kulturális örökségei

és történelmi hagyatékai között barangolva

 

A Bocskaikerti Németh László Általános Iskola évekkel ezelőtt az elsők között kapcsolódott be abba a pályázati lehetőségbe, melynek segítségével anyaországi iskolás gyerekek megismerkedhetnek a határainkon túl élő magyar diákok életével, az elcsatolt területeken található kulturális és történelmi örökségeinkkel.

Intézményünk ebben a tanévben is sikeresen pályázott a Határtalanul nevet viselő utazási lehetőségre, s ennek köszönhetően 36 diákunk 4 kísértőtanárral együtt 4 napot tölthetett el a Felvidéken csodálatos természeti adottságú környezetben. Az utazás megvalósítására 2019. május 8. és 11. között került sor.

A négy nap során az időjárási viszonyok mellett a programok is színesek, változatosak voltak. Bár reggel hatkor indult az autóbusz, a gyerekek szemében nyoma sem volt fáradtságnak, helyette kíváncsiság, érdeklődés, izgatottság tükröződött.

Utunk során az első állomás a Domica-barlang volt, melynek elérése kalandos és felejthetetlen marad, hiszen a számítottakhoz képest kétszer annyi idő alatt értünk az Aggteleki-karszt szlovák oldalán lévő cseppkőbarlanghoz, s útközben a magyar – szlovák határvonalon „szlalomoztunk”. A föld mélyén elénk táruló csodálatos természeti képződmények kárpótoltak a viszontagságos utazásért. A szebbnél szebb cseppkőoszlopok, természet alakította szobrok láttán megállapítottuk, hogy az emberi képzelőerő sokszor mennyire primitív a természet alkotó fantáziájához képest.

A barlangból az utunk a közeli Pelsőcre vezetett, ahol meglátogattuk a két tanítási nyelvű általános iskolát. A gyerekeink közül sokan rácsodálkoztak arra, hogy a szlovákiai diákok nem az ötösért, hanem az egyesért tanulnak, hiszen ott az a legjobb érdemjegy.

Következő állomásunk a páratlanul gazdag kiállítási kincsekkel rendelkező Andrássy-kastély volt Betléren. A tárlatanyagnak és természetesen az érdekes és diákbarát tárlatvezetésnek köszönhetően több tanulónk is úgy gondolta, hogy mindezt a szüleinek, a családjának is látnia kell.

Ezután természetesen nem hagytuk ki Rozsnyót sem, ahol a főtéren sétáltunk elődeink történelmi emlékeit számbavéve.  És az egész napos zötykölődés után a nap „fénypontja” a szállásra történő megérkezés és a vacsora volt. Az iglói kollégium kényelmes „otthonunkká vált” a négynapos kirándulás során.

Határátlépéssel kezdtük a második napot, mert a mai Lengyelország területére, az egykori Magyarország legészakibb várához, a nedeci várhoz látogattunk el. A letűnt korok nyomai után a természet ismét csak ámulatba ejtett bennünket a Dunajecen tutajozva: a szemerkélő esős, hideg idő ellenére erre a programra emlékeznek vissza a legszívesebben a gyerekek, mert bár végigvacogtuk az utat, a szemünk elé táruló látvány mégis megmelengette a lelkünkön keresztül az elgémberedett kezeinket is. A kötelező programelemek sorát ezen a napon a Vöröskolostorban zártuk. Az idegenvezetőnknek, Kósa Zsuzsának köszönhetően egy meglepetés programot tartogatott a nap vége a gyerekek számára: egy csokoládé manufaktúra vendégei voltunk, ahol nemcsak megnézhettük, hanem  meg is kóstolhattuk az üzem finom édességeit.

Vallás és történelem – ezt a címet adhatnánk a harmadik napi programjainknak, hiszen jelentős része valamilyen templom vagy síremlék megtekintéséhez kapcsolódott. Lőcsén kezdtünk, természetesen a szégyenketreccel, majd a városháza, a Thurzó-ház és a Szent Jakab – templom volt soron. Következő úticélunk Késmárk, ahol a különös ritkaságnak tekinthető fatemplomban gyönyörködtünk, majd a tisztelet koszorúját helyeztük el a város másik templomában az egykori nagyúr, Thököly Imre síremlékénél. A gótikus templomok paradicsomaként emlegetett Szepesség valóban számtalan szemet gyönyörködtető szakrális épülettel büszkélkedhet. A sort aznap a szepesszombati kis ékszerdoboz-templommal, valamint Szlovákiában a legmagasabb toronnyal rendelkező iglói templommal zártuk.

Ez a nap is tartogatott számunkra olyan meglepetést, amelyet azt hiszem, soha nem felejtünk el: lanovkával felmentünk a Tátra legmagasabb csúcsára, Tátralomnicra, ahol nemcsak hógolyózhattak a gyerekek, hanem a természet erejének is tanúi lehettek. A Kő-pataki-tóhoz tett sétánk során egy, a helyiek szerint is, ritka jelenséget láthattunk és hallhattunk: arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerekek csevegését valami mély, erős morajlás szakította félbe – egy lezuhanó lavina volt az, melynek félelmetes hangja jelezte, hogy olyan területen vagyunk, ahol nem mi, hanem a természet az úr.

A sokkal kevésbé veszélyes Szlovák Paradicsomban a sár miatt a tervezettnél egy rövidebb sétát tettünk ugyan, de a nap izgalmai és megtett kilométerei után sem a vacsorához szükséges étvággyal, sem az elalvással nem voltak gondjaink.

Az utolsó napot is igyekeztünk változatos és érdekes látnivalókkal megtölteni. A szállásunkat elhagyva a Szürke Szakáll gejzírhez vitt minket a busz, majd innen a szlovák Vatikánként is emlegetett szepesváraljai templomegyütteshez látogattunk. Aki a szepesi várat meg szeretné nézni, annak bizony egy meredek kaptatón kell felmásznia, ám a vár tornyából elénk táruló panoráma mindenért kárpótol. A negyedik napot kassai városnézéssel zártuk: Szent Erzsébet- székesegyház, Rákóczi-síremlék, Rodostói-ház, Orbán –torony, zenélő szökőkút, Állami Színház, Szűz Mária pestisoszlop. koldusház, Andrássy- palota….felemelő, tartalmas, értékes, érdekes, emlékezetes.

Valóban tartalmas, színes, izgalmas és persze fárasztó négy napon vagyunk túl. A diákjaink megtapasztalhatták, hogy a magyarság fogalma, a magyar történelem időszalagja nem áll meg az országhatárhoz érve. Láthatták, hogy más népeket tiszteletben tartva, otthon érezhetik magukat magyarként a világ más országaiban is.

Azt gondoljuk, hogy a pályázati támogatás nélkül kevés gyerekünk családja engedhetné meg magának, hogy minimális önrésszel ilyen páratlan és gazdag élményben legyen része, ezért ezúton szeretnénk köszönetet mondani az Emberi Erőforrások Minisztériumának a pályázat megvalósulásához nyújtott anyagi forrásért.